A váltólapkák jelentős előnyöket kínálnak más forgácsolószerszámokkal szemben. Ha elkopik a váltólapka éle, egyszerűen csak át kell forgatni egy még nem használt élre – nincs szükség újraélezésre. Ennek köszönhetően a csak rövid ideig kell megszakítani a folyamatban levő gyártást és mellőzhető az időigényes szerszámbeállítás.
Az alkalmazott konkrét váltólapka a gyártás típusától, illetve a megmunkált anyagtól és annak keménységétől függ. Sokféle különböző alakú és anyagú váltólapka kapható, ami megnehezíti a megfelelő lapka kiválasztását.
A hibás döntések elkerülése érdekében a váltólapkák nemzetközi szabványt követnek. Az ISO szabvány megadja a lapka méretét, alakját, rögzítését, anyagminőségét és bevonatát. Az ISO váltólapka-jelölés alapján a forgácsológép kezelője ki tudja választani a szükséges alkalmazáshoz illő váltólapkát.
Az ISO kód maximum tizenkét jelből állhat. Az első hét jel megadása kötelező. A nyolcadik és a kilencedik jel opcionális információt közöl, amely szükség szerint alkalmazható. A tíztől tizenkettedik jel a gyártó által közölt opcionális adat, amely kötőjellel kapcsolódik az ISO kódhoz.
A hét kötelező jel adja meg a lapka alakját, hátszögét és egyéb alapvető jellemzőit. A jelek egyedi betűkből és számokból állnak, amelyek egyértelműen beazonosítják a váltólapkát. Az azonosító betűjelekhez tartozó méreteket DIN4983 szabvány szerinti táblázatok adják meg, amelyeket szakkönyvekben lehet megtalálni.
A gyártóspecifikus adatok a kötőjel után szerepelnek és – vállalattól függően – a letörési szélességet, letörési szöget, szerszámanyagot vagy a forgácstörő horony alakját adják meg. Ezeknek a jelöléseknek a magyarázata az adott gyártó katalógusában található.
Az ISO kód 9 jelölésből áll, amelyek közül a 8. és/vagy a 9. csak szükség esetén használatos. A gyártó további jelölésekkel egészítheti ki az ISO kódot, kötőjellel elválasztva (pl. a forgácstörő horony alakjának megadására).
A jó, ellenőrzött forgácskihordás és a legjobb megmunkálási eredmények eléréséhez gondosan kell megválasztani a lapka geometriáját, minőségét, alakját (csúcsszögét), méretét, csúcssugarát és főél-elhelyezési szögét.
Nagyoláshoz nagy fogásmélység és nagy előtolási sebesség kombinációja ajánlott. A nagyoló alkalmazásoknál ezért komoly követelmények vannak a forgácsolóél biztonságával szemben. Simító alkalmazásoknál csekély forgácsolóerőkre lépnek fel, mivel általában kis fogásmélységekre és kis előtolásokra van szükség.
A nagy csúcsszög stabil, nagyobb gépteljesítményt igényel és nagyobb előtolási sebességeket tud elviselni. Ez nagyobb forgácsolóerőket tesz lehetővé, de a rezgési hajlamot is növeli. Kis csúcsszög esetén a forgácsolóél instabil és kicsi a fogása, ezáltal nagyobb a hőérzékenysége. Kisebb a lapka forgácsolóereje.
1. RE = csúcssugár
2. L = a forgácsolóél hossza (a váltólapka mérete)
3. Csúcsszög
A megmunkálás követelményei és a szerszámon rendelkezésre álló hely alapján válassza ki a váltólapka méretét! A nagyobb váltólapka nagyobb stabilitást kínál. Nehéz megmunkáláshoz rendszerint 25 mm-nél (1 coll) nagyobb beírható körátmérőjű (IC) váltólapkát használunk. Simításnál sok esetben csökkenthető a lapkaméret. Javasolt lépések: először határozza meg a legnagyobb fogásmélységet, utána pedig a fogásban levő élhosszt, a szerszámtartó főél-elhelyezési szögét figyelembe véve! Ezután ki tudja választani a forgácsolóél helyes hosszúságát.
A csúcssugár kiválasztása a fogásmélységtől és az előtolástól függ, és hatással van a felületi minőségre, a forgácstörésre és a váltólapka stabilitására – ezért a csúcssugár rendkívül fontos tényező esztergálásnál. A kis csúcssugár ideális kis fogásmélységekhez, csökkenti a rezgést és jó forgácstörést eredményez. A forgácsolóél azonban kevésbé stabil, mint nagy csúcssugár esetén. Ez nagy előtolást tesz lehetővé, nagy fogásmélységekkel és nagyfokú élbiztonsággal. Nagy csúcssugár esetén azonban nagyobb radiális erőhatások lépnek fel. Ez ronthatja a forgácsolás eredményét és rosszabb felületi minőséghez vezethet. Ezért ha rezgésre hajlamos az összeállítása, válasszon kisebb csúcssugarat! Alapszabályként olyan csúcssugarat válasszon, amely nem nagyobb a fogásmélységnél!
A főél-elhelyezési szög (KAPR) a forgácsolóél és az előtolás iránya által bezárt szög. Ez befolyásolja a forgácsképződést, a forgácsolóerők irányát és a fogásban levő forgácsolóél hosszát. Nagy főél-elhelyezési szög esetén a befogó irányába hatnak az erők, így kisebb a rezgési hajlam. Ez lehetővé teszi vállak esztergálását, de nagyobb forgácsolóerőket eredményez be- és kilépéskor. Nagy főél-elhelyezési szög esetén hajlamos szélkopás kialakulni hőálló szuperötvözetekben (HRSA) és betétedzett anyagokban. A kisebb főél-elhelyezési szög növeli a rezgési hajlamot, mivel a radiális erők az alkatrész irányába hatnak. Ezáltal kisebb a forgácsolóél terhelése, és vékonyabb forgács képződik, ami nagyobb előtolásokat tesz lehetővé és csökkenti a szélkopást. Így azonban nem lehet 90 fokos vállat esztergálni.
A lapka anyagának alapvetően keménynek és deformációval szemben ellenállónak, ugyanakkor a lehető legszívósabbnak (nem ridegnek) kell lennie. Nem szabad reakcióra lépnie a megmunkált anyaggal és összességében kémiailag stabilnak kell lennie, vagyis ellenállónak kell lennie a hirtelen változó termikus terheléssel, az oxidációval és a diffúzióval szemben. A váltólapkák keményfém, kerámia, bór-nitrid vagy gyémánt alapanyagúak lehetnek. A váltólapka geometriája és minősége kiegészíti egymást: a minőség szívóssága kompenzálni tudja a váltólapka-geometria hiányzó stabilitását.
A tulajdonságok javítása érdekében gyakran bevonatolják a váltólapkákat keményanyagokkal, például titán-karbiddal vagy titán-nitriddel, ezzel tovább erősítve a kopásállóságukat és a hőállóságukat.
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Technikai szolgáltatóközpontunk csapata szívesen ad Önnek tanácsot.
📞 +36 80 555 556
📧 info-hu@ceratizit.com