A fúró geometriája az élek és a forgácshornyok számát és helyzetét, illetve az alkalmazott szögeket jelenti.
A csigafúró telibefúrással készít furatot. Az anyag forgácsolása hengeres üreget alakít ki. 20 mm furatátmérőig és 100 mm furatmélységig a csigafúró a leggyakrabban használt szerszám.
Menetfúrásnál először telibefúrás történik, ezután készíti el a menetet a szerszám. Ez utóbbi lépés kézzel vagy a géppel is elvégezhető. A kialakított belső menet valamilyen szabványt követ és egy megfelelő külső menethez illeszkedik.
A lépcsős fúró lépcsőzetes szerkezetű furatot készít, amely lehetővé teszi valamilyen kötőelem (pl. csavarfej) besüllyesztését az anyagba. Általában nincs szükség utólagos dörzsárazásra vagy süllyesztésre.
A különböző geometriák hatással vannak a furat méretpontosságára és a fúró éltartamára.
Annak megértéséhez, hogy a fúró geometriájának mely tulajdonsága hogyan befolyásolja a szerszám éltartamát és a furattűréseket, részletesen megvizsgálhatjuk a csigafúró geometriáját. A forgácsolóélek helyett váltólapkákkal ellátott fúrók eseténen is ugyanazok a kihívások jelentkeznek a forgácskihordás, a forgácsolási sebesség és az előtolási sebesség optimális összehangolásában.
A forgácshornyok mentén csökken a csigafúró átmérője a fúrócsúcstól a szár felé haladva. Az elvékonyítás csökkenti a súrlódást a furatban. Mértéke 0,02-0,08 mm 100 mm horonyhosszon. Ez a kialakítás a forgácselvezetést is megkönnyíti.
A csúcsszög a csigafúró fején található. A szöget a csúcsba kifutó két él között mérjük.
Minél kisebb a csúcsszög, annál könnyebb a központozás az anyagban. Ez csökkenti a megcsúszás veszélyét is domború felületeken. A rossz hővezetésű, rövid forgácsot adó anyagok megmunkálásához kis csúcsszöget célszerű választani. Így a hosszú főélek jó hőelvezetést tesznek lehetővé a szerszámon keresztül. Túl kicsi csúcsszög esetén azonban eltömődhet a forgácshorony a forgácsok feltorlódása miatt. A kis csúcsszög az élkopást is növeli.
A jó hővezetésű vagy hosszú forgácsot adó anyagokhoz nagy csúcsszöget érdemes választani, mert az eredményez jó forgácseltávolítást és csekély forgácsolóerőt. A nagy csúcsszög miatt azonban könnyebben eltérhet a fúró a tervezett iránytól, ami nagyobb furathoz vezet.
A legtöbb csigafúró 118 fokos csúcsszöggel rendelkezik. A 90 fokos csúcsszöget kemény, erős kopást okozó műanyagokhoz használják, a 130 fokot lágy és szívós anyagokhoz, a 140 fokot pedig hosszú forgácsot adó könnyűfémekhez.
A csigafúrók mindig két főéllel rendelkeznek, amelyeket egy keresztél köt össze. A főélek végzik a tényleges fúrási folyamatot. A hosszú élek általában nagyobb forgácsolási teljesítményt nyújtanak, mint a rövid élek.
A keresztél a fúrócsúcs közepén található, de nincs forgácsolóhatása. Csak nyomást és súrlódást fejt ki a munkadarabra, így alapvetően hátráltatja a fúrási folyamatot. Megfelelő köszörülési eljárásokkal csökkenthető a keresztél hossza. Ez az úgynevezett csúcskialakítás vagy keresztköszörülés (kihegyezés) lényegesen csökkenti a súrlódási erőket és ezáltal a szükséges előtolási erőt is. Emellett jobban központosítja a fúrócsúcsot a munkadarabban.
A csigafúró két, egymással átellenes, csavart forgácshoronnyal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a forgácsok elvezetését és a hűtő-kenőanyag bejuttatását. A hornyokat általában köszörülik, marják vagy hengerelik a nyersdarabba. A széles horonyprofilok laposabbak és nagyobb magátmérőt tesznek lehetővé a fúrón.
A rossz forgácselvezetés nagyobb hőfejlődést jelent, ami a fúró felizzásához és végső soron az eltöréséhez vezethet.
A komoly forgácstorlódás a fúró radiális elmozdulását okozhatja és hatással lehet a furatminőségre, illetve a fúró éltartamára és megbízhatóságára, és akár a fúró vagy a lapka eltörését is eredményezheti. Minél szélesebb a horonyprofil, annál jobbak működik a forgácskihordás.
A lélekvastagság meghatározó méret a csigafúró stabilitásában. A nagy (vastag) magátmérőjű csigafúrók stabilabbak, így nagyobb forgatónyomatékokhoz és keményebb anyagokhoz alkalmazhatóak.
A vezetőszalagokat a forgácshornyok mentén történő hátraköszörüléssel alakítják ki. A vezetőszalagok a fúró átmérőjétől függően 0,1-5 mm szélesek és segítenek megvezetni a fúrót a furatban. A furat falának minősége nagyban függ a vezetőszalagok állapotától.
A mellékél átmenetet képez a vezetőszalag és a forgácshorony között. Meglazítja és leválasztja az anyagban megszorult forgácsokat.
A vezetőszalagok és a mellékélélek hossza nagyban függ a horonyemelkedési szögtől.
A horonyemelkedési szög a horony iránya és a fúró tengelye által bezárt szög. Ez határozza meg a homlokszög nagyságát a főéleken, és ezáltal a forgácsképződés folyamatát.
A nagyobb horonyemelkedési szögek hatékony forgácseltávolítást biztosítanak lágy, hosszú forgácsot adó anyagokban. A kisebb horonyemelkedési szögeket kemény, rövid forgácsot adó anyagokhoz használják.
A nagyon kis (10-19°-os) horonyemelkedési szögű csigafúróknak hosszúkás spirálja van. A nagy (27-45°-os) horonyemelkedési szögű csigafúróknak ezzel szemben rövid, tömör spirálja van. A normál spirálú csigafúrók horonyemelkedési szöge 19-40°.
A Német Szabványügyi Intézet (DIN) kézikönyve három alkalmazási csoportra osztja fel a fúrókat és a süllyesztőszerszámokat a DIN 1836 szabvány szerint: N, H és W típusra.
Megfelelően megválasztott forgácsolási körülmények esetén mindenhol egyenletes a kopás. Egyenetlen kopás akkor alakulhat ki, ha túl nagy a forgácsolási sebesség, túl nagy az előtolás vagy túl kemény az anyag. Ebben az esetben addig kell újraköszörülni a fúró hátfelületét, amíg teljesen el nem tűnik a kopás a főélen, a keresztélen és a vezetőszalagon. Ha nem szüntetjük meg a vezetőszalag kopását, akkor meg fog szorulni a fúró.